Lengyelország Magyarországon

Bobory Zoltán

 

Eleven sebeink

A fehérvári Katyn-emlékkereszt előtt

 

 

Ha szél sem jár, s moccanatlan

az erdő,

ott akkor is, örökké suhognak,

zúgnak a fák...

 

Küldik gyökereik a föld hangját

föl törzsükbe, szárba, ágba,

mintha a gyilkos fegyverek

döreje bennük visszhangzana,

s rázza szüntelen a leveleket:

reszkető, suhogó jajjaikat

soha ne hagyják abba!

 

Itt már örökké vérszagú marad a föld!

A fekete varjak az ágakon álmaikban

lövések hangjára rezzennek,

s az egykor még élőkre zuhanó

rögök

örökké viselik szörnyű szégyenüket:

a többi, itt mind, szerte e tájon,

holtukban az idegenekkel egyenlő

orosz embereket rejtenek.

 

 

A hajnali hidegben

az ágak végén lengyel tisztek

utolsó, fagyos könnye csillog;

és mindörökké így marad,

amíg Katyn fölött jár a Nap,

ragyognak éjjel a csillagok.

 

 

S te sem feledheted "venger",

hogy a hű "polák"-barát

eleven sebe ugyanolyan fájdalom,

mint, ahogy bennünk él kegyetlenül

örök időkre a csendes, vérszínű Don.

 

Ahol éppúgy suhognak,

zúgnak a nyírfák, az éjjel

hazajáró magyar honvédek fölött,

s küldik örök tanúval,

a széllel üzenetüket:

Testvér! A testvér-halottakat 

sem feledheted_

                           soha...

 

 

Háborús  sebeink

A II. világháború fájdalmas és drámai következményekkel járt mindkét nemzet számára. Az egymástól eltérő  politikai feltételek és koncepciók okozták, hogy két, egymással szembenálló táborba került a lengyel és a magyar. A világtörténelem viszonylatában is egyedülálló ezeréves lengyel-magyar barátság komoly próbának volt ekkor kitéve. De ebben a próbában is képesek voltunk – mi lengyelek és magyarok – megőrizni emberi méltóságunkat, megmenteni barátságunkat, további bizonyítékát nyújtva testvériségünknek, egymás iránti szolidaritásunknak.

                Hálával őrizzük emlékezetünkben a magyar nemzet bátor és áldozatkész vendégszeretetét, amellyel több mint százezer lengyel háborús menekültet befogadott, nekik  menedéket nyújtott és méltó életkörülményeket biztosított. Emlékszünk a magyarok segítségnyújtására a Varsói Felkelés idején, Teleki László miniszterelnök nemes és hősies alakjára, Antall Józsefre, Baló ezredesre és a többi sok-sok, gyakran névtelen II. világháborús magyar hősre.

                    Nemzeteink nagy tisztelettel illetik vértanúinkat is. Közös sorsunk, történelmi összetartozásunk egyik jegye, sajnos, a martirológia, a nemegyszer hiábavalónak tűnő véráldozat.

                Tiszteljük egymás eleven sebeit, élő emlékezetünkkel újra és újra megértintjük őket, hogy – mint azt a kiváló lengyel író: Stefan Żeromski mondja: „ne gyógyuljanak be a gonoszság hegével.”

                A magyarok számára ilyen sajgó háborús seb a 2. magyar hadsereg     vértanúhalála, a szovjet túlerővel szembeni reménytelen küzdelemre kényszerített katonák tízezreinek áldozatvállalása.

                A lengyeleknek az egyik legnagyobb háborús traumájuk 22 ezer honfitársunknak – köztük 15 ezer tisztnek és 7 ezer civilnek – az álnok bebörtönzése Kozielskben, Ostaszkowban és Starobielskben, majd pedig a katyni erdőben történő orgyilkos kivégzése volt. A katyni áldozatok között volt dr.Korompay Emánuel, aki a háború előtt a Varsói Egyetem magyar nyelvi lektora, a lengyel-magyar szótár egyik szerzője volt. Családi és érzelmi szálak kötötték Lengyelországhoz. Amikor kitört a háború, diákjaival Magyarországon tartózkodott. A német megszállók elleni lengyel küzdelem hírére, Magyarországon hagyta tanítványait, melynek köszönhetően ők túlélték a háborút,  maga pedig elindult második hazájába, hogy a lengyelek oldalán harcoljon. A halál és az örök dicsőség a „katyni erdőben” érte utol.

A katyni áldozatokat kivégzés előtt becsapták kivégzőik. Később évtizedeken át hallgattak róluk, vagy meghamisították az igazságot.

                A két gyilkos rezsim: a náci és a bolsevik, két oldalról támadt Lengyelországra, egymást vádolva a katyni tömegmészárlással. Az igazságot Katynról csak 1989 után tették nyilvánossá. A lengyelek hálásak a magyaroknak, hogy ők is hirdetik az igazságot Katynról és őrzik az áldozatok emlékét versben, emlékműveken, gondolatokban és érzelmeikben.

2017 január

 

                                                                                                              Jerzy Snopek

                                                                     Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete