Lengyelország Magyarországon

Az immáron ezeréves lengyel-magyar barátság, a számos közös uralkodó, és a megélt történelem természetesen hatással volt a két nép közti diplomáciai kapcsolatokra is. Lengyelország magyarhoni képviselőinek nevét már egészen korán, a XVI. század elejétől fogva megőrizte a történetírás.

A lengyel aranykor alkonyával azonban a formális államközi kapcsolatok is meggyengültek. Lengyelország többszöri felosztása évtizedeken át lehetetlenné a nagy hagyományokkal rendelkező lengyel-magyar politikai kapcsolatok ápolását, helyreállításukra csak az első világháborút követő békeszerződések idején kerülhetett sor. Ugyan számos történészi munka született már a Lengyelország és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatokról, ám a közelmúlt történetét eddig kevesen dolgozták fel. Ehhez szolgálhat némi adalékkal a magyarországi lengyel diplomáciai képviselet vázlatos története az elmúlt mintegy száz évben.

Az első formális diplomáciai képviseletet Jan Szembek gróf vezetésével nyitották meg Budapesten. Szembek, először mint a lengyel misszió vezetője, később mint rendkívüli követ, a Várnegyedben, az előkelő Országház utcában kapott hivatalt, amely ekkoriban a legfontosabb kormányzati hivataloknak adott otthont. Az első konzulátus vezetője, Tadeusz Starimowski konzul pedig Miskolcon állíthatta fel hivatalát. Noha a két ország helyzetéből következően gyakran képviselt ellentétes politikai érdekeket, Szembek, a később fordulatos karriert befutott diplomata és Starimowski közvetítettek például a lengyel-bolsevik háború magyar megsegítésének előkészítésében. De nem csak a politikai kapcsolatok élénkültek fel a két a "testvérnép" között; egy lengyel-magyar gazdasági csereegyezmény keretében 1921 áprilisában, az Úri utcában megnyílt az első lengyel kereskedelmi képviselet, amely a háború jelentette kényszerszünettől eltekintve immár több mint nyolcvan éve működik Magyarországon, jelenleg a Stefánia út 65. szám alatt.

Az Országház utcai hivatali épülethez hamarosan újabb társult, a Duna túloldalán, a pesti Dózsa György úton megnyitották a Lengyel Köztársaság Budapesti Konzulátusát. Az egyre erősödő kapcsolatokat jelzi, hogy 1934-ban megállapodtak egy Lengyel Intézet létesítéséről is: ez a terv 1938-ban valósul meg, amikor Zbigniew Załęski vezetésével az Ausztria Kávéház helyén, a Nagymező utca sarkán megnyílt az intézmény. Sajnálatos módon, a frissen alakult intézmények nem sokáig működhettek zavartalanul: a Magyarországra nehezedő egyre erősebb német nyomás hatása, majd pedig Lengyelország megszállásának következtében a Lengyel Intézetet a Lengyel-Magyar Kereskedelmi Kamarával együtt bezárták, Leon Orłowski lengyel követnek pedig a 1940-es év végén távoznia kellett hivatalából. Emlékezetes utolsó beszélgetésük Teleki Pállal a miniszterelnök ígéretével zárult: "Ettől a pillanattól kezdve, az Önök érdekeinek nagykövete én magam leszek!".

Az állami képviseletek megszűnésével azonban számos bizottság, segélyszervezet állt a mind nagyobb számban érkező lengyel menekültek rendelkezésére egészen a háború végső szakaszáig, amelyek nem hivatalosan, de szimbolikusan Lengyelország képviseletét is ellátták. Ezek közül érdemes kiemelni a Tükör utcában székelő Magyarországra Internált Katonai Képviseletet, vagy a Lengyel Menekülteket Gondozó Polgári Bizottság Garibaldi utcai épületét.

A magyar-lengyel diplomáciai viszony tehát csak 1945. december 18-án állhatott helyre, sőt, 1955. február 13-án nagyköveti szintre is emelték. A II. világháború befejezését követően Lengyelország képviselete a Benczúr utca 7. szám alá költözött, a konzulátus pedig a jelenlegi épület földszintjén bérelt egy lakást, amely akkoriban a Bajza 15. számú bejárat alatt volt található. A szűk helyiségeket azonban hamarosan kinőtte a hivatal, de a bővítésre csak három évvel később kerülhetett sor: Alfred Federkiewicz megbízott sürgetésére a lengyel állam 1948 április 23-án 1,2 millió forintért megvette az akkoriban Vilma Királyné útja 16.számú épületet. Az épület ettől kezdve szolgál a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének székhelyeként. Formáját csaknem változatlanul megőrizte, a kilencvenes évek eleji tatarozáskor a bejárat átkerült a Bajza utca oldalára, valamint liftet építettek ki benne.