Lengyelország Magyarországon

A lengyelek szívéhez közel állnak a karácsonyi ünnepek, a Jézus Krisztus születéséről megemlékező meghitt családi ünnephez kapcsolódó szokásokat generációk óta nagy tisztelet övezi. Ebben a különleges időszakban a lengyel családok otthonukban karácsonyfát állítanak és díszítenek, karácsonyi ostyatöréssel adják át egymásnak jókívánságaikat, karácsonyi dalokat énekelnek és ajándékokkal kedveskednek szeretteiknek.

December 24-én, Szenteste, közvetlenül napnyugta után a gyerekek az égen megjelenő első csillagot figyelik. Az első csillag jelzi, hogy a család asztalhoz ülhet és elfogyaszthatja az ünnepi vacsorát. A Szenteste legfontosabb pillanata, amikor a családtagok a karácsonyi ostyatöréssel adják át egymásnak jókívánságaikat. Ez a megbékélés, a szeretet, a barátság, a béke, de mindenekelőtt a megbocsátás szimbóluma.

A családtagok csak az ostyatörés után ülhetnek a megterített asztalhoz. A háziasszony hagyományosan szalmát helyez a fehér asztalterítő alá, amelyből később az asztalnál ülő családtagok egy-egy szálat húznak. A hosszú és egyenes szalmaszál kedvező, gondoktól és bonyodalmaktól mentes évet ígér. A hagyomány szerint az asztalon mindig eggyel több személynek terítenek meg. Ez a teríték szimbolizálhat egy váratlan vendéget vagy vándort, aki nem maradhat egyedül ezen a különleges napon. Az üres tányér egyben az elhunyt hozzátartozókról történő megemlékezés jelképe is.

Lengyel karácsonyi ételek

A szenteste során hagyomány szerint 12 böjti ételt szolgálnak fel, amelyek az év 12 hónapját vagy a 12 apostolt szimbolizálják. Egy másik általánosan elterjedt szokás szerint páratlan számú ételt készítenek. Ebben az esetben öt, hét vagy akár tizenegy ételt szolgálnak fel. A hagyomány szerint minél változatosabbak az ételek, annál nagyobb jólétre számíthatnak az ünneplők a következő esztendőben.

Történelmi feljegyzések alapján régebben, különösen vidéken, a karácsonyi vacsorát kizárólag a föld gyümölcseiből, azaz mezőgazdasági terményekből, az erdőkben, folyókban és tavakban meglelhető alapanyagokból készítették. A népi kultúrában így tisztelegtek a Földanya előtt. Az egyház által böjtinek ítélt, halból készült ételeket kezdetben főleg a halászok körében, valamint az uradalmakban és kolostorokban fogyasztották karácsony este, főként a saját halastavakkal rendelkező helyeken, ami Lengyelországban elég gyakori volt.

Idővel a ponty lett a legfontosabb karácsony esti halétel Lengyelországban. Szenteste általában sülten,  reszelt tormával vagy aszpikban, zöldségekkel kísérve készült. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy régebben halvérből és borból főzött szürke szósszal, úgynevezett lengyel mártással is tálalták.

Különösen finom húsú halnak számít egy őshonos lengyel fajta, a zatori ponty, amely 2011-ben megkapta az Európai Bizottság által bejegyzett oltalom alatt álló eredetmegjelölés státuszt. A halat a Kis-lengyelországi vajdaságban, pontosabban három szomszédos településen, Spytkowice, Przeciszów és Zator tavaiban tenyésztik.

A ponty mellett a hagyományos lengyel karácsony esti vacsora részét képezik a céklából vagy gombából készült borscsleves, a gombával töltött kisebb derelyék, a káposztával és gombával töltött pirogok, valamint különböző saláták és halak, köztük a sokféle módon elkészített hering. A karácsonyi desszertek közé tartozik a mákos bejgli, a mézes sütemény, a mandulás, diós és mazsolás sütemények, valamint az aszalt almából, körtéből és szilvából készült kompót. A mákkal és mézzel készült desszert (kutia) pedig az elhunytak emlékére tartott régi szertartások maradványa.

Karácsonyfa

Az ünnepi hangulat nem lehet teljes a karácsonyfa nélkül. A karácsonyfadíszítés hagyománya Németországból érkezett Lengyelországba a 18. században. A korábbi szokások szerint az emberek jegenyefenyő, erdei fenyő vagy lucfenyő tetejét függesztették a mennyezetre, a sarokba pedig kukoricacsuhét helyeztek. A hiedelmek szerint a fa arra szolgált, hogy megvédje a házat és lakóit a gonosz erőktől. A karácsonyfa csúcsára helyezett csillagdísz a betlehemi csillagot szimbolizálja. A karácsonyi díszekkel és egyéb színes dekorációkkal feldíszített karácsonyfa általában vízkereszt ünnepéig, azaz január 6-ig marad a lengyel otthonokban.

Karácsonyi énekek

Lengyel szokás szerint Szenteste és az egész karácsonyi időszak alatt Krisztus születéséről szóló karácsonyi hagyományos dalokat énekeket. A legrégibbek a 15. századból származnak. A karácsonyi dalok nemzedékről nemzedékre öröklődnek. A legnépszerűbbek, köztük a „Wśród nocnej ciszy” (Az éjszaka csendjében), a „Lulajże Jezuniu” (Aludj, kis Jézus”) vagy a „Bóg się rodzi” (Isten születik) a 18. századból származnak, és a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek.

Szenteste, az ünnepi vacsora után a templomok Lengyelország-szerte megtelnek az éjféli miséken, amelyen a Betlehemben Jézus születését váró pásztorok imájára emlékeznek meg.

A cikk megjelent a tollal.hu közéleti és kulturális portálon az alábbi linken:

http://tollal.hu/mu/a-lengyel-karacsony