Lengyelország Magyarországon

Amikor 1918-ban újjászületett a független Lengyelország, annak Szovjet-Oroszország fenyegette létezését. Szovjet-Oroszország a népek önrendelkezését hirdette, valójában pedig a totalitárius kommunista ideológiát akarta rákényszeríteni a világra. Lengyelország volt a további hódítás első állomása.

Nem csak Lengyelország, hanem egész Európa jövőjét eldöntötte az 1920. augusztusi Varsói Csata, amely lengyel győzelemmel zárult le. Ez nem csak a Vörös Hadsereg vereségét jelentette, de megfékezte az európai népek szovjetizálását, ami fegyverrel terjesztette volna a „proletárforradalmat”. A lengyel hadsereg az eltökéltségének, következetességének, valamint a vezérkar szakértelmének köszönhetően Európát nem borította lángokba egy újabb háború. A hadsereg veszteségei az 1919-1920-as lengyel-bolsevik háború során az akkori időkhöz képest magasak voltak: 100 ezer halott és eltűnt, valamint kétszer annyi sebesült.

A bolsevik hadsereg visszaverése kulcsfontosságú volt abban, hogy a független Lengyelország valamint az újonnan létrejött közép-európai nemzetállamok létezése megszilárduljon. Megakadályozta, hogy a Versailles-i békeszerződés eredményeképp létrejött hatalmi rend megbomoljon, és esélyt adott Európának a békés együttélésre.

A Varsói Csata azt az egyetemes küldetéstudatot hordozza magában, hogy szükségszerű fellépni a diktatúrákkal szemben, és hogy az áldozathozatallal képesek vagyunk megvédeni a szabadságot.

Lord Edgar Vincent D’Abernon angol diplomata, a varsói Szövetségközi Misszió tagja és az 1920. augusztusi események szemtanúja, A világtörténelem tizennyolcadik legfontosabb csatája: Varsó, 1920 című könyvében így számol be: „A történelem jelenleg kevés olyan csatát tart számon, ami nagyobb jelentőséggel bír az 1920-as Varsói Csatánál. Viszont egyetlen olyat sem ismer, ami ennyire alulértékelt volna.”