Lengyelország Magyarországon

Maciej Koźmiński professzor kiemelkedő diplomata és tudós volt, aki méltó módon képviselte a Lengyel Köztársaságot a nemzetközi színtéren. Az 1989-es rendszerváltást követően több mint hat éven át volt a demokratikus Lengyel Köztársaság első nagykövete Magyarországon. 1990 és 1996 között nemcsak a nemzeteink közötti barátság és együttműködés évszázados hagyományaira épülő lengyel-magyar kapcsolatok újjáépítéséhez, fejlesztéséhez és megerősítéséhez járult hozzá jelentős mértékben, hanem a régió új együttműködési formátumainak, pl. a Visegrádi Együttműködés létrehozásában is nagy szerepe volt. Erősségei között említhetjük hungarológiai ismereteit és tapasztalatait, ugyanakkor Magyarország akkori köztársasági elnökéhez, miniszterelnökéhez és külügyminiszteréhez is személyes, baráti és sokéves kapcsolatok fűzték.

Diplomáciai és közéleti munkásságának elismeréseként 1996-ban a Magyar Érdemrend Parancsnoki Keresztjével és Lengyelország Újjászületése Érdemrend Parancsnoki Keresztjével tüntették ki, egyértelműen megerősítve Koźmiński nagykövet országaink javára végzett tevékenységének rangját és jelentőségét. Radosław Sikorski külügyminiszter posztumusz BENE MERITO kitüntetést adományozott Maciej Koźmiński nagykövetnek Lengyelország és a lengyel ügyek népszerűsítéséért, valamint Lengyelország nemzetközi szinten betöltött pozíciójának erősítéséhez való hozzájárulásáért.

Professzorként és értelmiségiként jelentős tekintéllyel rendelkezett, tudományos, újságírói és diplomáciai tevékenysége maradandó értéket képviselnek a lengyel politikai gondolkodás és a nemzetközi párbeszéd kultúrája számára. Attitűdjével, polgári szerepvállalásával és közéleti tevékenységével hozzájárult a Lengyel Köztársaság presztízsének megerősítéséhez belföldön és külföldön egyaránt. Számos értékes tudományos munka szerzője, ezen kívül számos szakértőt, tudóst és diplomatát nevelt – köztük a Lengyel Köztársaság több leendő nagykövetét is. Sok éven át a Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottság titkáraként, majd társelnökeként szolgált.

1998-ban kidolgozott egy posztgraduális diplomáciai programot, ezen kívül a Collegium Civitas Diplomáciai Intézetének valamint az Európai Civilizáció és Diplomácia Kutatóközpontjának igazgatója lett. Kutatási és oktatási tevékenysége nemzetközi jellegű volt, amely Lengyelország határain túlra is kiterjedt. Többek között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen is tartott előadásokat. Tudományos örökségét szerzőként vagy társszerzőként több mint 180 publikáció alkotja. Különösen figyelemre méltó a háromkötetes „Európai Civilizáció” című mű, amelynek ő maga volt a megálmodója, társszerzője és szerkesztője.

A nagykövet feddhetetlen ember volt, aki nem félt a történelem helyes oldalára állni. Az 1970-es és 1980-as években lakása a korabeli demokratikus ellenzék egyik találkozóhelye volt. Az 1970-es évektől kapcsolatban állt a független könyvkiadási mozgalommal, 1980-tól pedig a Szolidaritással. Az 1980-as években a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében működő Szolidaritás Szakszervezet alelnöke, 1989 és 1990 között pedig elnöke volt.

fot. Hajdú András