Lengyelország Magyarországon

Program:

A nagykövet beszéde

Orbán Viktor miniszterelnök levele

Lengyel himnusz

Magyar himnusz

A koncert az alábbi linken érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=gbCK9-0g5pk

 

Jerzy Snopek nagykövet beszéde a nemzeti ünnep alkalmából:

 

Kedves Honfitársaim!

Tisztelt és kedves Barátaim!

 

Szeretettel köszöntök mindenkit hazám, Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából.

Két évvel ezelőtt, Lengyelország függetlensége kivívásának 100. évfordulóján,  123 éves  elnyomás után, a Szépművészeti Múzeum frissen felújított csodálatos termeiben, egy évvel ezelőtt pedig  a Vigadó eredeti pompáját visszanyerő  termében találkoztunk.

Ma, sajnos, csak a virtuális térben találkozhatunk.  A világjárvány  minden országot arra kényszerít, hogy elsősorban polgárainak életét védelmezze. Ugyanakkor azonban az államok arra is törekszenek,  hogy az egész társadalom számára  biztosítsák  a nemzet életfunkcióihoz szükséges feltételeket. Ez sok lemondást követel meg tőlünk, de arra is ösztönöz, hogy kitartsunk leglényegesebb értékeink mellett. Ilyen érték a közösséghez tartozást megerősítő történelmi emlékezet.

Nem csak  Lengyelországban élő honfitársaim, hanem a nagyvilág bármely részén élő lengyelek, ilyenkor novemberben, különösen sokat gondolnak az egyéni szabadság és a nemzet függetlenségének fontosságára. Tudatosítjuk magunkban, hogy ezekért az értékekért bármilyen árat érdemes megfizetni.  

            A Szent Pál által évszázadokkal korábban megfogalmazott igazságot, miszerint ezek az értékek nem örökre adatnak, sok más nemzethez hasonlóan, mi is a saját bőrünkön tapasztaltuk meg.

Száz évvel ezelőtt is meggyőződhettünk róla, amikor a lengyelek több nemzedéke óta vágyott szabadság beteljesülhetett, majd röviddel utána a frissen kiharcolt győzelmet drámai módon sodorta veszélybe a kommunista Szovjet Oroszország.   

Végül azonban a Józef Piłsudski vezette lengyel hadak óriási elszántságának és az egész nemzet hatalmas áldozatvállalásának köszönhetően sikerült kiharcolni függetlenségünket. Ebben döntőnek bizonyult a győztes Varsói Csata, melyet Visztulai Csodaként is emlegetünk, mert valóban; az egymással szembenálló felek tényleges  katonai erejét tekintve, a lengyel hadsereg győzelme csodával volt határos.

Az is egyfajta csoda volt, hogy amikor a lengyel lőszertárban már fogytán volt a töltény, váratlanul – az utolsó pillanatban – megérkezett magyar barátainktól a több mint 22 millió darabot számláló lőszerszállítmány.

Mint már korábban és később is annyiszor, a lengyel-magyar kapcsolatok terén most is beigazolódott a régi igazság, hogy bajban ismerszik meg az igaz barát.

  Ebben az évben a magyarokkal közösen, sokféle formában ünnepeltük meg  a Visztulai Csodát. Kiadtuk magyarul Adam Zamoyskinak a már klasszikusnak számító könyvét a varsói csatáról, jónéhány cikket is publikáltunk róla a magyar sajtóban, augusztusban pedig a lengyeltóti városi park vette fel ünnepélyes keretek között a Visztulai Csoda Parkja nevet.      

A másik nagy évforduló, amelyet Magyarországszerte - gyakran a Lengyel Intézet kezdeményezésére, az Intézet és a Lengyel Nagykövetség  részvételével – méltóképpen megünnepeltünk,  az Szent II. János Pál Pápa születésének 100. évfordulója volt. A lengyel pápa kultusza Magyarországon éppolyan élénk és erős, mint Lengyelországban és ugyanúgy az európai kultúra és identitás keresztény gyökereinek védelmét  jelenti  politikai és társadalmi téren egyaránt.   

            Hozzátehetjük még, hogy az évszázados hagyományokon nyugvó, különleges lengyel-magyar kapcsolat ebben a nehéz évben, a pandémia évében is  jól  vizsgázott.  A nehézségek és akadályok ellenére igyekszünk eredményesen együttműködni számos területen, mind a bilaterális, mind pedig a multilaterális politika mezején, de különösképpen a Visegrádi Négyek csoporton belül, amelyben a soros elnökséget július 1-je óta  Lengyelország  tölti be.

            Az országaink közötti  folyamatos gazdasági együttműködést  segíti  a Lengyel-Magyar Kereskedelmi Kamara, amelynek létrejöttében a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége is közreműködött.

Egy XIX. századi magyar versidézet szolgáljon beszédem befejezéséül:

 

Két nemzet van egyesűlve bennünk,

S mily két nemzet! a lengyel s magyar!

Van-e sors, amely hatalmasabb, mint

E két nemzet, ha egy célt akar?

                                   (Petőfi Sándor: Az erdélyi hadsereg)

 

Isten, áldd meg Lengyelországot! Isten, áldd meg Magyarországot!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dear Compatriots,

Dear Friends,

 

I greet all of you on the occasion of the National Day of my motherland - Poland.

Two years ago, on the hundredth anniversary of Poland regaining its independence after 123 years of captivity, we met in the beautiful halls of the Museum of Fine Arts, a year ago - in the stylish Vigadó hall.

Today, unfortunately, we can only meet in virtual space. The global pandemic, which forces all countries to protect the lives of every human being in a special way, but at the same time to maintain the conditions for the life functions of entire communities and nations, prompts us to make many sacrifices, but at the same time motivates us to stick to the most essential values. Such a value is the memory of one's own history that strengthens the sense of community.

In November, my compatriots, not only those who live in Poland, but also those scattered all over the world, show the importance of individual freedom and state independence in a particularly clear way. We realize that these values are so valuable that every price is worth paying for them.

The truth formulated centuries ago by St. Paul that they are not given once and for all, we can - like many other nations - confirm with our own experience.

We also found out about it a hundred years ago, when shortly after the dreams of many generations of Poles came true, this newly regained freedom was dramatically threatened by communist Russia.

Ultimately, thanks to the enormous determination of our soldiers led by Józef Piłsudski and the great devotion of the entire nation, we managed to defend our independence. The victory in the Battle of Warsaw, also known as the Miracle on the Vistula, turned out to be decisive, because from the perspective of the real military forces of the fighting sides, the triumph of the Polish army was indeed a miracle. It was also a kind of miracle that when only the last cartridges remained in the Polish arsenal, suddenly - at the last moment - Hungarian friends sent us over 22 million pieces of ammunition.

As many times earlier and later in Polish-Hungarian relations the old truth was confirmed that true friends are made in poverty.

This year, together with Hungarians, we celebrated the centenary of the "Miracle on the Vistula" in various ways. On this occasion, we published the classic book by Adam Zamoyski about the Battle of Warsaw in Hungarian, we published many articles about it in the Hungarian press, and in August we held the ceremony of naming the city park in Lengyeltóti with the name of the Miracle Park on the Vistula River.

The second great anniversary, solemnly and universally celebrated in Hungary - often on the initiative and with the participation of the Polish Institute and the Embassy of the Republic of Poland, was the hundredth anniversary of the birth of Pope John Paul II, whose cult is as vivid in Hungary as in Poland and is allied with political and social activities for defense Christian roots of European culture and identity.

We can add to this that the special Polish-Hungarian relations, well-established on a centuries-old tradition, also developed very well in this difficult year - the year of the pandemic. Despite the difficulties and obstacles, we are trying to fruitfully cooperate in many fields, both bilaterally and within various political formats, in particular within the Visegrad Group, where from July 1 this year Poland holds the Presidency.

The proof of continuous activities for the economic cooperation of our countries is the creation - also with the participation of the Polish Embassy - Polish-Hungarian Chamber of Commerce. Let me conclude with a phrase from a poem by Sándor Petőfi:

Two nations in us united,

Two nations: Polish and Hungarian.

We have enough strength in this covenant

To be victorious in battle.

 

God bless Poland!

God bless Hungary!